Minden család életében nagy változás a gyermek óvodába kerülése, nagy izgalom a megfelelő óvoda kiválasztása, kérdésekkel teli várakozás ez az időszak:
- „Nehéz lesz-e az elválás? Hogyan fogja megállni a helyét az új környezetben? Mi történik, ha szomorú és nem vagyok mellette? Meg fogja-e enni az ebédet? Elalszik-e az új ágyában délután… és még számtalan aggódó kérdés.
Az óvodába lépés valóban komoly változást hoz mind a gyermek, mind a szülők életében, ám sokat könnyíthet, ha felkészülünk rá mi magunk is, és felkészítjük gyermekünket is. így örömteli lesz a várakozás. Ebben szeretnénk néhány tanáccsal segíteni.
Mi is az óvodaérettség?
Több összetevője van, a gyermeknek fizikailag, mentálisan és pszichésen is meg kell érnie ahhoz, hogy könnyen, gyorsan be tudjon illeszkedni és megtalálja helyét élete első közösségében.
Ennek azonban vannak belső feltételei, ilyen például az én-tudat, vagyis az, hogy tudja, lénye világosan elkülönül az őt körülvevő világtól. Rendelkeznie kell egy szilárd belső képzettel a szeretett személyekről, így fantáziája segítségével bármikor elő tudja hívni saját megnyugtatására anya, apa arcát. Ettől a szülők nélkül töltött idő már nem tűnik végtelen, reménytelen várakozásnak, szorongáskeltő helyzetnek. Az óvodára való készülés időszakában (ha nem járt bölcsődébe) érdemes, rövidebb-hosszabb időre számára biztonságos helyen, jól ismert felnőttek között szülők nélkül hagyni. Nagyon fontos ilyenkor, hogy a Mikor jössz értem? kérdésre csak olyat ígérjünk, amit biztosan be is tartunk. Így az ősbizalom rendíthetetlen marad.
Fontos az, hogy képes legyen a többé-kevésbé önálló étkezésre. Mindenképpen ismernie kell a kanál használatát. Természetesen az óvodában kap segítséget pedagógustól dajkától, de mivel nem jut minden gyermekre egy felnőtt, nem tudnak egyszerre az összes gyermek mellett lenni, így hiába nagyon éhes, ha egyáltalán nem képes egyedül enni, meg kell várnia a segítséget, addigra a étel is veszít ideális hőmérsékletéből…
Elég önálló?
A 3 éves korhoz közeledve, egyre gyakrabban találkozunk az „én akarom” „én egyedül” jelenetekkel. Ő maga is tapasztalja, hogy egyre több mindenre képes, természetes, hogy azt ki akarja próbálni, a sikeren érzett öröm egyre több gyakorlásra sarkallja, amitől egyre ügyesebbé válik. Hagyjuk, hogy próbálja egyedül! Biztos, hogy úgy hosszabb időbe telik, nagyobb lesz a rendetlenség, esetleg több kosszal jár, de olyan képességekhez segíthetjük ezzel őt, aminek nagy hasznát veszi a későbbiekben. Ha már birtokában van a tudásnak, hadd tegye önállóan! Érvényes ez az öltözködésre, mosakodásra, rendrakásra, önálló játszásra. Szánjunk rá időt!
Rendelkezzék a kommunikáció azon képességével, amely segítségével meg tudja értetni magát, anyanyelvét az életkornak megfelelő szinten beszélje. Ahhoz, hogy biztonságban érezze magát, elengedhetetlen, hogy valamilyen módon meg tudja érteni magát az őt körülvevő felnőttekkel. 3 éves korban sok kisgyermek hangképzése még nem tiszta, ez nem baj, a beszédhangok legtöbbje spontán módon, az utánzás következtében kialakul. Ha mégsem, az óvodában logopédus segíti majd. Ám ha a gyermek 3 éves és még nem beszél, vagy beszédét édesanyján kívül senki nem érti, vagy anyanyelve nyelvtanilag helytelen (nem jól használja a ragokat, toldalékokat a többes számot, az igeidőket) forduljunk szakemberhez! Az életkornak megfelelő beszédfejlettség alapvető feltétele az idegen nyelvvel való ismerkedésnek! Honlapunkon egy cikk külön is foglalkozik a beszéd fejlődésével, a 3 éves korban elvárható fejlettségi szinttel. Kérjük, olvassátok át figyelmesen, gyermekük érdekében felelősen döntsenek a kétnyelvű óvodánkba jelentkezést illetően!
Az óvodáskorhoz közeledve a „mi ez” kérdést folyamatosan felváltja a „miért?”. Minden érdekli, mindent tudni szeretne, kíváncsi. Tapasztalati úton akarja felfedezni a világot. Ehhez használja az összes érzékszervét, mindent ki akar próbálni. Tudni akarja a jelenségek okait is. sokszor az ok-okozat még keveredik, a mese és a valóság még nem válik ketté.
Közösségben élni a gyermek számára annyit jelent, mint alkalmazkodni a különböző helyzetekhez. Ehhez természetesen új szabályok elsajátítására van szüksége, például arra, hogy nem mindig teheti azt és akkor, amit és amikor szeretne, így tudomásul kell vennie bizonyos korlátokat is. Többeknek kell osztozni a szeretett felnőtt figyelmén, tudni kell várni is egy keveset. A legtöbb kicsi életében ez az első igazán nagy változás, amikor az anya és a már jól ismert otthon védelméből idegen emberek, gyerekek közé kerül, idegen helyre. Nem könnyű az elszakadás, főképp, ha esetleg az eddigitől más napirendhez kell szoknia és új szabályokat elfogadnia. Ráadásul itt már nem hozzá alkalmazkodnak, hanem neki kell alkalmazkodnia másokhoz.
Tud szabályokhoz alkalmazkodni?
Az életkornak megfelelő, betartható szabályok, az értelmes korlátok kapaszkodót jelentenek a kisgyermekek életében, biztonságot adnak számukra. Fontos, hogy a családban is legyenek meg az alapvető szabályok, és azok betartását várjuk is el tőlük! A következetesség sokat segíthet. Annak érzékeltetése, hogy a tetteknek következményei vannak, fontos tapasztalatokhoz juttatja őket. Érdemes utána nézni az óvoda napirendjének és a felkészülés időszakában ahhoz hasonlóvá tenni a otthonit.
Mivel az óvoda nem rendelkezik olyan személyi és tárgyi feltételekkel, amelyek lehetővé teszik a gyermekek pelenkázását, fontos óvoda-érettségi kritérium a szobatisztaság.
Tapasztalataink szerint ez utóbbi feltétel elérése okozza a legtöbb nehézséget. (Köszönhetően a folyamatos fejlesztések hatására egyre nagyobb komfortérzetet nyújtó eldobható pelenkáknak, egyre több olyan gyermek érkezik az óvodákba, akik nem rendelkeznek ezzel a fejlettségi szinttel.)
Még nem szobatiszta?
Szülőként fontos, hogy tisztában legyünk a szobatisztaság kialakulásának feltételeivel.
Ez a két-három éves kor között realizálódó folyamat két tényezőből áll: az egyik az idegrendszer érési folyamata, melynek során megtanulja szabályozni a vizelet- és székletürítést, a másik egy tanulási folyamat, melyben elsősorban utánzáson alapulva megfigyeli, mit és hogyan kell tennie.
Mivel alapvető tényező az idegrendszeri érettség, meg kell várjuk, hogy ez kialakuljon. Ezt az alábbi jelek mutatják:
- legalább 2 órán át száraz marad a pelenkája,
- zavarja a piszkos pelenka és kéri, hogy lecseréljék,
- érdeklődik a vécézés iránt, utánozza a felnőtteket,
- képes a záróizmok akaratlagos szabályozására, azaz késleltetni képes szükségletét, amíg elér a biliig, vécéig (először csak rövid, majd hosszabb ideig),
- tudja, mi a pisilés, kakilás, beszél róla, jelzi, hogy épp most történik, vagy hamarosan történni fog,
- kéri, hogy bugyit/alsónadrágot viselhessen,
- mozgásában megfelelően fejlett, tehát tud járni és egyedül is le tud ülni a bilire,
- egyre több dolgot önállóan akar megtenni (sokszor halljuk: „én akarom” vagy „egyedül”)
- képes egyszerű kérések végrehajtására, eléri az értelmi fejlettség azon szintjén, amely lehetővé teszi számára, hogy a szülők egyszerű magyarázatából megérti mit is várnak el tőle.
A legtöbb gyermeknél 18-30 hónapos kora között tapasztaljuk a fenti jeleket, ez azt jelenti, hogy itt az ideje foglakozni a szobatisztaságra szoktatással. Fontos, hogy nem csak a kisgyerek, a szülők is felkészüljenek Azon túl, hogy be kell szerezni a szükséges kellékeket (bili, WC szűkítő, sok alsónemű stb.), lelkileg is fel kell készülni. Sok-sok türelemre, megértésre, időre, energiára lesz szükség hozzá. Fontos, hogy a család életének nyugodt periódusában kezdjük el. Ha lehet, ne akkorra időzítsük a szobatisztaságra szoktatást, amikor költözés előtt állunk, vagy kistestvér érkezik. A legideálisabb időszak a nyár, ilyenkor nyugodtabbak a körülmények, több időnk is van és nem utolsó sorban az időjárás is segítségünkre van. Nyugodtan lehetnek pelenka nélkül a kicsik, nem fognak megfázni, tapasztalatot szereznek a pelenka nélküli események következményeiről, így az akaratlagos szabályozás lényegét fogják megérteni.
Időben kezdjünk el foglalkozni a kérdéssel, készítsük fel őt, beszéljünk róla, szőjük mesébe, történetbe. majd, amikor elérkezettnek látjuk az időt, egyszerűen, számára jól érthetően magyarázzuk el, mit várunk tőle. Amikor előre szól, dicsérjük meg, örüljünk vele együtt. Az első sikerek nem azt jelentik, hogy onnantól kezdve mindig így lesz. Először bizony sokszor „csorog be”. Ez természetes, ne szomorodjunk el, semmiképpen ne szidjuk vagy büntessük meg. Soha ne fenyegessük, főleg ne az óvodával!
Sok gyermek esetében a WC szűkítő jobban segíti a folyamatot, mint a bili, hiszen a felnőttek is azt használják, és a példa a legjobb nevelőerő. Épp ezért fontos, hogy megfigyelhessék, a felnőttek is mindig ezt teszik. A természetes viselkedés a legcélravezetőbb.
Legyünk nagyon türelmesek. Szánjunk rá elég időt, ne siettessük a folyamatot, ne szorongjunk, azt érezze a gyermek, hogy bízunk benne, elégedettek vagyunk az elért eredményekkel.
A fejlődés következő lépcsőfoka a délutáni, alvás közbeni ágytisztaság. A délutáni alvás rövidebb ideje alatt tanulja meg először álmában is megérezni a szükségleteket, hólyagja működése is megérik a következő feladatra. Amikor már a délutáni ágytisztaság is sikeres, pár hete már reggelente is szárazan ébred, esetleg jelzi, hogy szívesebben lenne pelenka nélkül, éjszakára is levehetjük róla.
A türelem a legfontosabb a szobatisztaságra szoktatásban, hiszen még előfordulhatnak „balesetek”. Ha megértőek vagyunk és következetesek abban, hogy nem adjuk vissza a pelenkát, ha már egyszer levettük, akkor a siker nem marad el. A támogató, elfogadó családi környezetben általában könnyen és időben szobatisztává válnak a gyerekek. Biztatni, bátorítani kell őket, elvárást támasztani velük szemben, s ezzel párhuzamosan egyre több önállóságot biztosítani számukra.
A szobatisztaság kialakulása egy folyamat, amit leginkább a szülők helyes viselkedése segíthet.
/A szobatisztaság fejezethez felhasználtam Csősz Réka, Vida Ágnes
és Bojti Andrea pszichológusok e témában írt cikkeit/
Összegezve az óvodaérett gyermekre jellemző, hogy
- kialakult az én-tudata
- életkornak megfelelő önállósággal rendelkezik elsősorban önmaga ellátása terén (étkezés, öltözködés, mosdóhasználat stb.)
- anyanyelvi fejlettsége eléri a 3 éves korban elvárt szintet
- érdeklődő, sokat kérdez, kíváncsi
- képes a szabályok betartására
- szobatiszta
- nyitott és pozitív várakozással teli az óvodás élet iránt
Dr. Bozzayné Káli Tünde
óvodavezető